Mi az allergia?

Az allergia nem más, mint a szervezet túlzott reakciója egy, a szervezetre egyébként ártalmatlan anyagra. Az allergiás ember szervezete megpróbálja eltávolítani a számára idegennek tűnő anyagot, és speciális ellenanyagot kezd termelni az allergénnel szemben. Az ellenanyag bekerülve a véráramba eljut a szervezet minden pontjára, és több kémiai anyag, köztük hisztamin felszabadulását váltja ki az érintett területeken. A hisztamin központi szerepet játszik az allergiás reakciók –(viszketés, orrfolyás stb.) kialakulásában. A legismertebb allergének a pollen (virágpor), az állatszőr, a poratka és a penész.

Az allergia tünetei

Az allergiás tünetek nagyon változatosak, egyazon allergén többféle tünetet okozhat, s ugyanazokat a tüneteket számos allergén képes kiváltani. Elképzelhető, hogy csak a felső légutak (orr, torok) és a szem gyulladása jelzi a szervezet allergiás reakcióját, de egyes esetekben bőrkiütés, légzési nehézség vagy gyomor- és bélpanaszok is jelentkezhetnek.
Tipikus allergiás tünetnek számít az orrfolyás, orrdugulás, gyakori tüsszögés, piros, könnyező, viszkető szemek, viszkető torok, fül, légzési nehézség, bőrkiütések. A tünetek – amik az immunrendszerben lezajló folyamatok következményei – egyenként és együttesen is jelentkezhetnek.

Miről ismerjük fel az allergiát?

A pollenszezon kezdetével a száj, szájpad és a torok hátsó része fokozatosan vagy hirtelen viszketni kezd. Ezt általában a szemek könnyezése, tüsszögés és visszerű orrfolyás követi. Néhány embernél fejfájás, köhögés és nehézlégzés is jelentkezik, néhányan ingerlékennyé és depresszióssá válhatnak, étvágytalanná válhatnak, alvási nehézségekkel küszködhetnek. A szemhéjak befelé néző oldala és a szemfehérje begyulladhat (kötőhártya-gyulladás). Az orr nyálkahártyája megduzzadhat és váladékozhat, ami orrduguláshoz és orrfolyáshoz vezet.
A szezonális szénanáthát általában könnyű felismerni. A bőrtesztek és a beteg kórelőzménye segíthetnek az orvosnak az allergiát kiváltó pollen azonosításában.
A legtöbb allergiás reakció enyhe tünetekkel jelentkezik: könnyező, viszkető szemek, orrfolyás, tüsszögés, bőrviszketés. A bőrkiütés (csalánkiütés) gyakori, és általában viszketés kíséri. A duzzanat mérete és kiterjedése változó lehet. Az allergia asztmás rohamot is kiválthat. A súlyos és akár teljes testre kiterjedő allergiás reakciók, az ún. anafilaxiás reakciók akár életveszélyesek is lehetnek. Ilyenkor a légutak beszűkülnek (kilégzési sípolást eredményezve); a vérerek kitágulnak (vérnyomásesést okozva).

A virágporok szezonja a különböző országokban, területeken igen nagy eltéréseket mutat. A tavaszi szénanáthát főként a fák, mint a tölgy, szil, juhar, éger, nyír, boróka és olajfa okozzák; kora nyáron a füvek tehetők felelőssé, mint a réti perje, réti komócsin, fehér tippan és a csomós ebír; késő nyáron pedig a parlagfű a bűnös. Néhány esetben a szezonális allergiát a termelőföldből származó spórák is okozhatják.

Allergia vagy meghűlés?

Bár az allergiának és a meghűlésnek nagyon hasonlóak a kezdeti tünetei (orrfolyás, tüsszögés), az alábbi néhány jel azonban arra utal, hogy valószínűleg allergiásak vagyunk, nem pedig egyszerűen megfáztunk.

• Általában nincs láz, illetve izomfájdalom. 
• Az orrváladék tiszta és folyós.
• A tüsszögés gyakorta visszatér.
• Viszketés jelentkezik az orrban, a fül és a garat tájékán. 
• A tünetek hirtelen jelennek meg.

Mindezek mellett az allergiás tünetek huzamosabb ideig állnak fenn, mint egy egyszerű megfázás tünetei, amik általában 7-10 nap alatt elmúlnak. Bár felső légúti megbetegedések esetén is egyre gyakrabban alkalmaznak antihisztaminokat, azonban a gyógyszer hatására az allergiás egyén tünetei jelentős mértékben csökkennek.

Az allergia vizsgálata

Az orvos elsőként azt dönti el, vajon allergiás reakcióról van-e szó. Megkérdezi, hogy van-e a beteg közeli hozzátartozói közül allergiás személy, ez esetben ugyanis nagyobb az allergiás reakció valószínűsége. Laborvizsgálattal egy bizonyos fehérvérsejt, az eozinofil granulocita számot, arányt, illetve ellenanyagszintet (IgE) mérnek. Ebből következtetnek az allergia mértékére és típusára. Allergiás reakció esetén nagy számban képződnek eozinofil granulociták, magas az összes IgE szint és az allergénre specifikus IgE szint. Mivel minden allergiát sajátos allergének váltanak ki, a diagnózis fontos része a kiváltó allergén azonosítása. Ebben segít, ha megfigyeljük mikor (pl. bizonyos évszakokban), miután (pl. egyes ételek elfogyasztása) kezdődnek a tünetek, és milyen gyakran ismétlődnek.

Az allergének azonosítására a bőrpróba a legalkalmasabb.

Pollenek (fa, fű, gyomnövények vagy gomba spórák), por, állatszőrök, ételek, kivonataiból hígított oldatot használnak. A vizsgált személy bőrére cseppentenek minden oldatból, melyet aztán egy apró, arra alkalmas eszközzel a bőrbe juttatnak. Ha az illető allergiás, akkor 15-20 perc múlva az adott allergén helyén duzzanat és körülötte bőrpír jelenik meg. Ennek mérete és intenzitása az allergia mértékére utal. A próbák elvégzése előtt néhány napig nem szabad antihisztaminokat szedni, mert elnyomhatják a reakciót.
Specifikus IgE vizsgálatot (általában radioallergoszorbens  - RAST - teszttel) akkor végeznek, ha a bőrpróba ellenjavallt. Ilyen ellenjavallat lehet a kiütéses vagy szteroiddal kezelt bőr, szájon át szedett, el nem hagyható antihisztamin vagy nagyon fiatal életkor.
Sokan sokféle allergiatesztet végeznek, de csak az allergológus vagy az allergológiában jártas szakorvos által végzett Prick teszt, Epicutan teszt, Atopy patch teszt vagy intracutan teszt alkalmas az orvosi diagnózis felállításához. Ezek a bizonyítékokon alapuló orvosi diagnosztika eszközei.

Megoldások

Mivel az allergiás tüneteket a felhalmozódó hisztamin váltja ki, ezért a hatóanyag a hisztamin kötődését akadályozzam meg. Ha a hisztamin nem tud kapcsolódni receptorához
Az alternatív megoldások mellett főleg gyógyszeres kezeléseket alkalmaznak. Fontos kiemelni, hogy bár az antihisztaminok vény nélkül kapható gyógyszerek, ennek ellenére érdemes allergológussal konzultálni, főleg, ha kisgyermekekről beszélünk.
Helyi problémára gél, kenőcs alkalmazható, erősebb tünetek esetén akár tablettával kombinálva. A szájon át szedhető tablettákkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy a hatóanyagok korábbi generációi álmosító hatásúak, így azokat az esti órákban érdemes bevenni. Az újabb generációs hatóanyagok esetében főként az álmosító hatást próbálták meg csökkenteni, ami sikerült is (bár egyéni érzékenységek előfordulhatnak), ezért ezek szedése nem korlátozódik az esti órákra.

Forrás: https://www.claritine.hu