-20%
A szomjúság a szervezet fiziológiai válasza a folyadékegyensúly eltolódására. A folyadéktartalom csökkenése súlyos zavarokhoz vezet, ezért az emberi szervezet nagyon pontosan szabályozza a test folyadék- és elektrolit-háztartását.
A vízforgalom leginkább a nátrium mennyiségének szabályozásához kapcsolódik. A nátrium és a víz egy irányban áramlik, a kiválasztás legfontosabb eleme a vese. Ha a vese nagyobb mennyiségű nátriumot ürít a vizelettel, azt több víz kíséri, vagyis a vizelet mennyisége megnő, a szervezet folyadéktartalma csökken. Máskor a vese fokozott nátrium-visszatartásra kényszerül, ami miatt a víz visszatartása is megnő, vagyis a vizelet mennyisége csökken, ugyanakkor a szervezet kevesebb vizet veszít.
Egy felnőtt férfi esetében a testsúly 60%-át, egy felnőtt nő esetében a testsúly 50%-át, míg csecsemőknél a testsúly 75%-át teszi ki a víz. Ennek a mennyiségnek a 2/3-a a sejtek belsejében található, a maradék megoszlik az erek (vér) és a szövetközti folyadék között.
A szervezetben több helyen is találhatók olyan érzékelő sejtek (receptorok), melyek a folyadékkal való ellátottságot, illetve az abban lévő nátrium koncentrációját érzékelik.
A nátrium ozmolalitása az a jellemző, amely megmutatja, hogy egységnyi vízben mennyi a nátrium mennyisége. Az ozmolalitás csak igen szűk határok között változhat anélkül, hogy a szervezetet károsodás érné. A magasabb ozmolalitás azt jelenti, hogy megnőtt a nátrium koncentrációja, leginkább a víz mennyiségének csökkenése miatt. Ekkor szomjúságérzés lép fel. Fontos tudni, hogy amikor a szomjúság érzése megjelenik, a szervezet már jelentős vízveszteséget szenvedett, ezért a nap folyamán gyakran kis mennyiségeket célszerű fogyasztani a kiszáradás elkerülésének érdekében.
Kiszáradásnak (dehidráció, exsiccosis) nevezzük azt az állapotot, amikor a szervezet víztartalma kritikusan csökken. Csecsemők, kisgyermekek és idős emberek kevésbé érzik a szomjúságot, illetve ozmoregulációjuk (az ozmolalitás szabályozása) nem működik tökéletesen, ezért esetükben nagyobb a kiszáradás veszélye. A szervezet víztartalmának csökkenése következtében a vérerekben uralkodó nyomás is csökken, vagyis esik a vérnyomás. Ezt különleges ún. baroreceptorok (nyomásérzékelő receptorok) érzékelik, amelyek ingerlése szintén szomjúságérzetet vált ki.
A nátrium- és vízháztartás egyensúlyban tartásáért felelős folyamatok
A nagyvonalakban bemutatott, több útvonalon ható folyamatok párhuzamosan, egymást kiegészítve működnek s a szabályozórendszerek komplex működésén keresztül biztosítják a szervezet normális folyadék- és nátrium háztartását.
- Renin-angiotenzin rendszer: A vesében lévő nyomásérzékelő receptorok érzékelik a vízmennyiség csökkenését a vérnyomás csökkenésén keresztül. Ennek hatására emelkedik a renin nevű anyag koncentrációja, amely több lépcsőn keresztül végeredményben emeli az aldoszteron hormon vérszintjét. Az aldoszteron hatására csökken a vese nátrium- és víz ürítése, végső soron a szervezet folyadéktartalma visszaáll a normális állapotra.
- Atrialis (pitvari) és agyi natriuretikus peptid (nátriumürítő fehérje) (ANP, BNP). A szív falában olyan receptorok találhatók, melyek a keringő vér mennyiségét érzékelik. Ennek emelkedése az ANP és BNP szekréciójának megnövekedése miatt növeli a vese nátrium- és vízkiválasztását, ami a vizelet mennyiségének növelésén keresztül szabályozza a szervezet vízháztartását.
- Antidiuretikus hormon (ADH, vazopresszin). Az agyban található hypothalamus érzékeli, ha a szervezet nátriumtartalma megnő. Ennek hatására nő az ADH elválasztása, aminek következtében csökken a víz vesén keresztüli ürítése.
Napi vízforgalmunk számokban
Egy egészséges felnőtt szervezetének napi vízfelvételét a folyadék és szilárd formában elfogyasztott, illetve az anyagcsere-folyamatok során keletkező víz teszi ki. A napi vízleadás a vizelettel, széklettel ürülő, illetve a verejtékkel és légzési gázokkal távozó vízveszteségből áll.
A felvételnek és leadásnak ki kell egyenlítenie egymást, hogy az egészséges állapot fennmaradjon. Ha például a külső hőmérséklet magas, a verejtékezés fokozott lesz, és több víz távozik a szervezetből. Ezt a többletet pótolni kell, például nagyobb mennyiségű folyadék fogyasztásával.
| Vízfelvétel | Vízleadás | ||
| Folyadék fogyasztása | 1000-1500 ml | Vesén keresztül | 1000-1500 ml |
| Szilárd étel | 700 ml | Verejtékezés, légzés segítségével | 900 ml |
| Anyagcsere-folyamatok során keletkező | 300 ml | Bélcsatornán keresztül | 100 ml |
| Összesen 2000-2500 ml | Összesen 2000-2500 ml | ||
Ma a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek napi két liter tiszta folyadék fogyasztását javasolják, ami lehetőség szerint víz legyen.
Forrás: dr. Kónya Judit - WEBBeteg
