Rejtélyes fájdalmak, melyek komplikáltabbak, mint gondolnánk

Mi az a neuropátiás fájdalom?

A fájdalommal foglalkozó legnagyobb nemzetközi tudományos társaság (Iternational Association for the Study of Pain - IASP) által ajánlott definíció szerint a neuropátiás fájdalom (neuropathic pain) a szomatoszenzoros rendszer (érző idegrendszer, kivéve speciális érzékelés pl. látás, hallás) károsodásának vagy betegségének a direkt következménye, valójában működészavara. Tehát nem a fájdalomérző végkészülékek aktivitásán alapuló fájdalomról van szó, ami leggyakrabban szöveti károsodást jelez. A neuropátiás fájdalomnak – a szöveti károsodás által okozott fájdalommal szemben – az esetek döntő többségében tehát nincs a szervezet szempontjából hasznos, védő szerepe, mert nem a szervezetet érő sérülésről „tudósít”. Az idegrendszer strukturális károsodását jelzi, erre utal a definícióban a működészavar kifejezés. Ha az idegsejtek (neuronok) sérülnek vagy tönkremennek, neuropátia jelentkezik.

A neuropátiás fájdalom tünetei, okai

A neuropátiás fájdalom lehet folyamatos vagy rohamokban jelentkező égő, perzselő, szúró, nyilalló, hasogató, áramütésszerű, villanyozó fájdalom. Ezek a fájdalmak különböző kombinációban jelentkezhetnek, spontán vagy provokációra (pl. ruha érintése, a bőr megsimogatása, fürdés közben a víz érintése). A fájdalom intenzitása az enyhétől az elviselhetetlenig változhat.

Egyes esetekben a tartósan fennálló ilyen jellegű, elviselhetetlen fájdalom fokozhatja az öngyilkossági késztetést is. Az említett fájdalmak mellett fonákérzések is jelentkezhetnek, bizsergés, „hangyamászásérzés”, zsibbadás érezhető – főleg a kéz és láb területén, úgynevezett kesztyű-harisnya viselésének érzete alakulhat ki. Megváltozhat az érzékelés, akár finom tapintásra is erős fájdalomérzés jelenhet meg.

A neuropátiás fájdalom okai
A neuropátiás fájdalom kialakulása összetett, jelenleg minden részletében még nem ismert folyamat. Központi és környéki neuropátiás fájdalomról beszélhetünk.

Központi neuropátiás fájdalmak

• Centrális, vagyis központi idegrendszeri eredetű neuropátiás fájdalom kialakulhat stroke után („poststroke fajdalom"), leggyakrabban agytörzsi vagy talamuszt érő károsodás után. A poststroke fájdalomra jellemző, hogy nem akutan lép fel, hanem hónapokkal az akut stroke után. Ez arra utal, hogy nem a sérülés maga – az agyban nincsenek fájdalomérző idegi végkészülékek –, hanem a sérülés miatt kialakuló kóros agyi plaszticitással magyarázható változások vezetnek a fájdalom kialakulásához.
• Másik típusa a centrális neuropátiás fájdalomnak a poszttraumás gerincvelői fájdalom. Balesetben súlyos gerincvelő-sérülést szenvedőknél alakul ki szintén hónapokkal a sérülés után. A poszttraumás gerincvelői fájdalom állandó, nehezen befolyásolható, rendkívül kínzó, gyötrő fájdalom.
• A fantomfájdalom szintén központi eredetű kínzó neuropátiás fájdalom.
• A tartós (pl. tumoros eredetű) fájdalom hosszabb fennállás után neuropátiás komponenssel is társul.

Környéki (perifériás) neuropátiás fájdalmak

• Leggyakrabban a teljes szervezetet érintő szisztémás, főleg anyagcsere-betegségek felelősek a perifériás neuropátiák kialakulásáért. Az összes neuropátiás eset 30%-áért a cukorbetegség felelős! A diabéteszesek mintegy felénél alakul ki valamilyen neuropátia (diabéteszes neuropátia), mely számos szövődmény kialakulásához, például a diabéteszes polineuropátiával magyarázható perifériás neuropátiás fájdalomhoz vezethet az idő teltével. A láb idegeinek károsodása továbbá a rossz keringéssel párosodva, a láb kifekélyesedéséhez, nem gyógyuló sebek, gangréna kialakulásához is vezethet.
• A végtagok keringési zavarai esetén, amikor a láb vérereiben a vér áramlása akadályozott (gyulladás, vérrög vagy egyéb érrendellenesség miatt), szintén jelentkezhet neuropátia és következményes neuropátiás fájdalom; a csökkent vérmennyiség miatt az idegek oxigénellátottsága csökken, s ez az idegsejtek károsodását vagy pusztulását okozhatja.
• Fertőzések és autoimmun megbetegedések szintén képesek a perifériás idegeket károsítani. Az autoimmun betegségek sajnos szintén gyakran vezethetnek neuropátiához – mint a Guillain-Barré-szindróma, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy a rheumatoid arthritis.
• Sérülés, baleset, sportsérülés következtében is kialakulhat neuropátiás típusú fájdalom, ilyenkor a tartós nyomásnak kitett idegek okozhatják a tüneteket.

Gyakorisága

A neuropátiás fájdalom gyakoriságát illetően nincsenek pontos epidemiológiai adatok. Becslések szerint a diabéteszes polyneuropátiában szenvedők egyharmada, a stroke-on átesett betegek 8%-a, a gerincvelősérültek 50%-a, az övsömörön átesett betegek 10-40%-a szenved neuropátias fájdalomtól. Sclerosis multiplexben a betegek 9%-ának vannak ilyen jellegű fájdalmai. 15-20 év betegségben eltöltött idő után a sclerosis multiplexben szenvedők 10-60%-a szenved krónikus fájdalomtól. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a népbetegségnek számító krónikus derékfájást sem lehet csak a csigolyák, a porckorongok vagy a porckorongok közti ízületek degeneratív és/vagy gyulladásos folyamataival önmagában megmagyarázni. A krónikus derékfájásnak valódi neuropátiás fájdalomkomponensei is vannak.

A neuropátiás fájdalom diagnózisa

A neuropátiás fájdalom diagnosztizálása összetett folyamat, amely több lépésből áll. Az első és legfontosabb lépés a tünetek felismerése. A páciensek gyakran számolnak be tartósan jelen lévő égő, szúró vagy lüktető fájdalomról. A tünetek felismerése elengedhetetlen a diagnózis felállításához. Az orvosok részletesen kikérdezik a pácienst a fájdalom jellegéről, időtartamáról, intenzitásáról és az esetleges kiváltó okokról. Az égő érzés például gyakran éjjel fokozódik, míg a szúró fájdalom hirtelen és élesen jelentkezhet. A lüktető fájdalom ritmikusan pulzál, és nyomásérzetet kelthet. Ezek az információk segítenek az orvosoknak abban, hogy pontosabb képet kapjanak a beteg állapotáról.

A diagnózis felállítását neurológus szakorvos végzi. Szükséges pontosan tudni, hogy milyen jellegű a fájdalom, és mióta áll fenn. A gondos anamnézis és vizsgálat mellett elengedhetetlen lehet műszeres vizsgálatokat is végezni (ENG, MR, kiváltott válaszok). A diagnózis mindezek együttes eredményén alapszik. Igazolja a fájdalom neuropátiás eredetét, ha idegrendszeri károsodás nyer bizonyítást, de látszólag nem károsodott idegrendszer mellett is keletkezhet neuropátiás fájdalom, mivel ezen fájdalmak egy részében a jelenlegi diagnosztikus eszközeinkkel sem tudjuk az idegrendszer strukturális károsodását kimutatni.

Krónikus neuropátiás fájdalomról beszélünk, ha a fájdalom több, mint három hónapja áll fenn.

Orvosi vizsgálatok

• Az érzésvizsgálatok során az orvosok különböző ingerekkel tesztelik a páciens bőrének érzékenységét és fájdalomküszöbét. Ez magában foglalhatja a hőmérséklet, a nyomás és a vibráció érzékelésének tesztelését.
• A laborvizsgálatok szintén fontos szerepet játszanak a diagnózisban. Vér- és vizeletvizsgálatok segítségével az orvosok kizárhatják vagy megerősíthetik a neuropátiás fájdalom lehetséges okait, mint például a cukorbetegséget vagy a vitaminhiányt.
• Képalkotó eljárások, mint az MRI vagy a CT, lehetővé teszik az orvosok számára, hogy részletes képet kapjanak az idegek állapotáról és a lehetséges sérülésekről. Ezek a vizsgálatok segítenek meghatározni az idegkárosodás mértékét és pontos helyét.

Kezelése

Az alapbetegség, a kiváltó ok feltárása és kezelése sokat segíthet a tünetek enyhítésében. A nemszteroid gyulladásgátló (NSAID) típusú fájdalomcsillapítók a neuropátiás fájdalmak csillapítására többnyire alkalmatlanok.

Ha a neuropátiás fájdalom neuralgiás (villámcsapásszerű) karakterű, akkor az első választandó gyógyszerként a carbamazepin ajánlható. Ha ez a gyógyszer a mellékhatások miatt nem tolerálható a beteg számára, akkor neuralgiában baclofen, oxcarbamazepin, gabapentin, pregabalin, lamotrigin adása is szóba jöhet. Cél monoterápiára törekedni, vagyis egyféle gyógyszert beállítani, ennek sikere attól is függ, hogy el tudunk-e érni kellően magas dózist az adott esetben.

A neuropátiás fájdalomra bizonyítottan célzottan ható gyógyszerek a triciklikus és kettős hatású (dual action) antidepresszánsok (antidepresszáns hatásuktól független), melyeknek kifejezetten jelentős a neuropátiás fájdalmat csillapító hatása.

Új lehetőség a neuropátiás fájdalom kezelésében a magas kapszaicintartalmú (8%) tapasz használata is. Mivel a neuropátiás fájdalomban szenvedő betegeknek gyakran alvászavara is van a fájdalmak miatt, akár altatót is lehet adni arra az időre, amíg a fájdalomra specifikusan ható gyógyszer hatása kialakul, és ezáltal a pihenés is nyugodtabbá válik. Az esetek egy részében sajnos teljes fájdalomcsillapítás nem érhető el, a fájdalom bizonyos százalékkal csökkenthető csak. A gyógyszerekkel és más konzervatív eljárásokkal (pl. akupunktúra, pszichoterápia, hipnózis, egyes esetekben sport, gyógytorna) nem csökkenthető idegi fájdalmak kezelésére pedig új funkcionális idegsebészeti technikákat is kifejlesztettek és alkalmaznak.

A neuropátiás fájdalom – kifejezetten annak krónikus formája – a kínzó, elviselhetetlen érzések miatt depresszióhoz, súlyos szorongáshoz is vezethet, ezért fontos az időben elindított neurológiai kivizsgálás, és a mielőbb megkezdett célzott fájdalomcsillapító terápia.

Megelőzési stratégiák
A neuropátiás fájdalom megelőzése érdekében fontos az alapvető egészségügyi állapotok kezelése, mint például a cukorbetegség és az alkoholizmus. Az ezekkel az állapotokkal kapcsolatos megfelelő kezelés csökkentheti az idegkárosodás kockázatát.

Az egészséges életmód, beleértve a megfelelő táplálkozást, a rendszeres fizikai aktivitást és a stresszkezelést, szintén fontos szerepet játszhat a neuropátiás fájdalom megelőzésében.

Források:
Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Komoly Sámuel, Palkovits Miklós: Gyakorlati neurológia és neuroanatómia, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2012
Neurológiai Központ
ujbudamedicalcenter.hu
webbeteg.hu